Fiúkat teszteltek érettségi vizsga alkalmával. Az interjúk során határozottan állították, hogy nem, természetesen ők nem félnek, nincs mitől, meg egyebek. De a szemfüles kutatók nem elégedtek meg a szóbeli válaszokkal, a testet is górcső alá vették. Jól tették, mert ekkor derült ki, hogy a fiúk adrenalin-értéke megközelítette a kritikus szintet. Vagyis mást mondtak és mást éreztek. Lódítással szépítették a valóságot. Nem vallották be félelmüket, mert az annyira ciki és egy csöppet sem férfias.
Az agresszió viszont az. Az a legférfiasabb megnyilvánulások közé tartozik. S milyen messze áll a lányoktól!
Valóban? A lányok nem agresszívek?
A tudomány meglepően válaszol: de igen. És rögvest bizonyít is. Hat-hét éves gyerekeknek vetítettek egy filmet, amiben a „hős” durván bánt egy papírmasé figurával. A film végén a gyerekek is kaptak ilyen figurákat. A fiúk jól elagyabugyálják őket, pont ahogy a filmben látták. A lányok azonban távol tartották magukat a csúnya erőszaktól.
De csak addig, amíg jutalmat nem ígértek nekik. Mihelyst ugyanis csokoládét helyeztek kilátásba a filmbeli felnőtt férfi utánzásáért, a lányok is hasonló svunggal vettek részt a papírfigura eltángálásában.
Ebből arra következtetnék, hogy lám, milyen szép példa ez a lányok engedelmességére. A tudomány azonban másképp gondolkodott. Igazolni látták a feltételezést: a lányok igenis ugyanolyan agresszióval bírnak, mint a fiúk, csak a beléjük sulykolt jól neveltség tiltja azt kibontakoztatni. Azért nem jelenik meg az agresszió a viselkedésrepertoárjukban, mert a szocializáció során sorozatosan ilyen mondatokat hallanak: „az agresszió férfias, lányokhoz nem illő dolog”.
Na, most aztán minden összekuszálódott. Semmi sem úgy van, ahogy eddig tanultuk az iskolában. Kiderült, hogy a fiúk félősek, a lányok meg agresszívek.
De nemcsak azt nyilvánította ki a tudomány, hogy agresszívek a lányok, hanem azt is, hogy főleg bizonyos helyzetekben. Elsősorban akkor, amikor kiszolgáltatott, védtelen emberrel bánik valaki rosszul. Na, végre, rehabilitálva vannak a lányok! Mert ha más érdekében, szolidaritásból és segítőkézségből nyílik ki a bicska a zsebükben, az azért mégiscsak afféle „nemes erőszak”, mondjuk a „kegyes hazugság” édestestvére.
Ezzel kapcsolatban jegyzi meg a tanulmány: ”A nő ugyanis veleszületetten humanista-szociális érdeklődésű, kapcsolatközpontú lény, akinek agresszív indulatai is elsődlegesen a szociális viszonyokban ember és ember vagy ember és állat viszonyában tapasztalt kegyetlenség hatására ébrednek fel.”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése